Amanda Gorman lélegzetelállító avatóversének teljes átirata

Szórakozás

 Alex WongGetty Images

2021. január 20-án Amanda Gorman lett a legfiatalabb ember, aki valaha olvasott egy elnökválasztáson. A 22 éves költő díjazott a „The Hill We Climb” című versét közölte tömeggel, amelybe Joe Biden elnök is beletartozott. First Lady Jill Biden, Kamala Harris alelnök, férje Douglas Emhoff , valamint Barack és Michelle Obama. És szórakoztató tény? Az arany karika és a madárketrec gyűrű, amelyet nagy pillanataiban viselt magától Oprah ajándékát.

- Azt akartam, hogy ez a remény és az egység üzenete legyen. És azt hiszem, hogy [a beiktatás] számomra valóban csak aláhúzta, hogy mennyire van szükség ”- mondta Gorman CBS ma reggel előadása előtt. - De azért, hogy ne hunyjam szemet a repedéseken, amelyeket valóban ki kell tölteni.

Az alábbiakban Gorman versének teljes átirata, amelyen mindenki beszél.

Amanda Gorman „A dombra mászunk” versiratát

Dr. Biden, alelnök asszony, Mr. Emhoff, amerikaiak és a világ.

Amikor eljön a nap, azt kérdezzük magunktól, hol találhatunk fényt ebben a soha véget nem érő árnyékban?
A veszteség, amit hordozunk, tenger.
El kell gázolni.
Bátorítottuk a fenevad hasát.
Megtudtuk, hogy a csend nem mindig béke.
És a normák és elképzelések arról, hogy mi van, nem mindig igazságosság.
Pedig a hajnal a miénk, még mielőtt tudtuk volna.
Valahogy megcsináljuk.
Valahogy átéltük és tanúi voltunk egy olyan nemzetnek, amely nem összetört, hanem egyszerűen befejezetlen.
Mi, egy ország utódai és az az idő, amikor egy sovány fekete lány rabszolgáktól származik és egyedülálló anya nevelkedik, arról álmodozhatunk, hogy csak elnök leszünk, csak azért, hogy találkozzon egyet.
És igen, korántsem vagyunk csiszolva, messze nem érintetlenek, de ez nem azt jelenti, hogy tökéletes unió kialakítására törekszünk.
Arra törekszünk, hogy célunkkal megteremtsük uniónkat.

Összeállítani egy országot, elkötelezett az ember minden kultúrája, színe, karaktere és körülményei mellett.
És így nem arra emeljük a tekintetünket, ami köztünk áll, hanem arra, ami előttünk áll
Felszámoljuk a szakadékot, mert tudjuk, hogy a jövőnket helyezzük előtérbe, először félre kell tennünk a különbségeket.
Letesszük a karjainkat, hogy egymáshoz nyújthassuk a karunkat.
Senkit és mindenkinek harmóniát keresünk.
Hagyja, hogy a földgömb, ha más nem mondana, ez igaz.
Hogy még bánatunkkor is nőttünk.
Még abban az esetben is reménykedtünk, amikor fájtunk.
Még akkor is, amikor fáradtunk, w kipróbáltam.
Hogy örökre össze leszünk kötve győztesen.
Nem azért, mert soha többé nem fogjuk tudni a vereséget, hanem azért, mert soha többé nem vetjük el a megosztottságot.
A Szentírás azt kéri nekünk, hogy képzeljük el, hogy mindenki a saját szőlője és fügefája alatt üljön, és senki ne féltesse őket
Ha a saját időnknek akarunk megfelelni, akkor a győzelem nem a pengében rejlik, hanem az összes általunk készített hidban.
Ez az az ígéret, hogy kitisztítom a dombot, amelyen mászunk.
Már csak azért is merjük, mert amerikainak lenni több mint büszkeség, amelyet örökölünk.
A múlt, amibe belépünk, és hogyan javítjuk.

Felszámoljuk a szakadékot, mert tudjuk, hogy a jövőnket helyezzük előtérbe, először félre kell tennünk a különbségeket

Láttunk olyan erőt, amely széttöri nemzetünket, nem pedig megosztja azt.
Tönkretenné hazánkat, ha ez a demokrácia késleltetését jelentené.
És ez az erőfeszítés majdnem sikeres volt, de bár a demokrácia időszakosan késleltethető, soha nem győzhető le véglegesen ebben az igazságban.
Ebben a hitben bízunk abban, amíg a jövőre tekintünk, a történelem ránk néz.
Ez az igazságos megváltás korszaka.
Féltünk a kezdetektől fogva.
Nem éreztük magunkat felkészülten egy ilyen félelmetes óra örökösei közé, de azon belül megtaláltuk az erőt, hogy új fejezetet írjunk.
Reményt és nevetést ajánlani magunknak.

Tehát miközben egyszer megkérdeztük, hogyan érvényesülhetnénk a katasztrófán?
Most azt állítjuk, hogyan érvényesülhet felettünk a katasztrófa?
Nem vonulunk vissza arra, ami volt, hanem arra az országra költözünk, amely el van zúzódva.
De egész jóindulatú, de merész, heves és szabad.

Nem fog minket megfordítani vagy félbeszakítani a megfélemlítés, mert tudjuk, hogy tétlenségünk és tehetetlenségünk a következő generáció öröksége lesz.
A baklövéseink terheivé válnak, de egy biztos.
Ha egyesítettük az irgalmasságot a hatalommal, és az erőt a jobbal, akkor a szeretet örökségünkké válik, és megváltoztatja gyermekeink születési jogát.
Tehát hagyjunk magunk mögött egy jobb országot, mint ami maradt.
BAN BEN minden lélegzetvételemre bronzérmem dübörgött.

Mert mindig fény volt. Ha elég bátrak vagyunk, hogy lássuk.
Ezt a sebzett világot csodálatossá emeljük.
Felemelkedünk a nyugat aranysárga dombjairól.
Fel fogunk emelkedni az északkelet felé sodort széltől, ahol elődeink először rájöttek a forradalomra.
Felemelkedünk a középső nyugati államok tóparti városaiból.
Fel fogunk kelni a délre sütött naptól.
Újjáépítjük, kibékülünk és felépülünk, és minden ismert zugunk nemzetünk felett.

És minden sarok hazánkat hívta.
Sokszínű és gyönyörű embereink megjelennek, megtépázottak és gyönyörűek.
Amikor eljön a nap, kilépünk a láng árnyékából és nem félünk, az új hajnali lufik, ahogy felszabadítjuk.
Mert mindig fény volt.
Ha elég bátrak vagyunk, hogy lássuk.
Ha csak elég bátrak lennénk.

* Ezt az átiratot az első publikálás óta szerkesztették.

További ilyen történetekért Iratkozz fel hírlevelünkre .

Ezt a tartalmat egy harmadik fél hozza létre és tartja fenn, és importálja erre az oldalra, hogy segítse a felhasználókat az e-mail cím megadásában. További információt találhat erről és hasonló tartalmakról a piano.io oldalon. Advertisement - Olvassa tovább az alábbiakban